Ahhoz, hogy a mai bankok működését és majd a hiteleket is megértsük a kezdetekhez kell visszanyúlni és megérteni, hogy mi miért történhetett. A felsőoktatásban szinte minden tárgy első órájának első mondata, az alábbi „Már a régi görögök is….”.

A mai bankrendszer működése talán nem nyúlik vissza ennyire régi időkre. De ha bank kialakulásához szükséges pénz kialakulását is figyelembe vesszük, akkor viszont a mondat nem elég régre nyúlik vissza. Ennél régebbi időkig akár majdnem az őskorig is visszamehetünk az időben a pénz kialakulásához. Ráadásul annak megértéséhez nem is rögtön a pénzzel kell kezdeni.

Mindenki volt gyerek, és a mint talán minden gyerek gyűjtött ezt-azt, attól függően, hogy milyen korú és nemű. A gyűjtött dogokat egymás közt csere-beréltük is az iskolában. Például kártyanaptárat, kisautót, stb. Mindegyiknek megvolt az értéke. Volt azért átjárhatóság is a gyűjtött dolgok közt. Volt aki hajlandó volt egy kisautóért 10 ritka kártyanaptárat is adni. Ezt hívták cserekereskedelemnek. Ilyet csináltak az ősemberek is. Persze nem mindig találkozik az egyik ember igénye a másikéval. A suliban is volt aki az uzsonnáját akarta volna elcserélni egy autóra, de nem talált partnert, mert aki hajlandó lett volna „fizetni” az uzsiért, annak csak naptára volt. Így nem jött létre az üzlet. Hasonlóan az őskorban is ez gátolhatta a széleskörű cserekereskedelem kialakulását.

Aztán jött az igény, hogy találjanak olyan javakat, amikre nagyjából mindenkinek szüksége van, lehet. Ez korábban lehetett a só, dohány, marha, teve, vas, réz arany, cigaretta stb. Ezeket a javakat hívták árupénznek. Egyrészt áru, másrészt pénz. Fizetni is lehetett velük, de áruként is jó szolgálatot tehetett (marhát meg lehetett enni, a dohányt el lehet szívni stb). A legtöbbnek van azonban két hibája. Nem osztható korlátlanul, és az állaga romlik (Fél marha már nem olyan jó csereeszköz, mint egy egész, és például nyáron egy fél marha csak 1-2 órát őrzi az értékét.). A legjobb csereszköznek a fémek bizonyultak, azok közül is a nemesfémek.

A fémek akkor lettek igazán pénzek, amikor nem önmagukért a fém mivoltukért keresték őket, hanem azért, mert rajtuk valami mást lehetett venni. Vagyis a pénzt ma sem azért tartjuk, mert azt akarjuk felhasználni, hanem azért, mert később értékét addig megtartva elkölthetjük.

Az, hogy mi a pénz, megegyezés kérdése. A társadalom nagy része megegyezik abban, hogy egy bizonyos dolgot pénzként fog kezelni. Ebben vagy megegyeznek, vagy korábban egy felsőbb hatalom (császár, király stb) utasítására csak ezt lehetett elfogadni. Például a cigarettát akkor is pénzként lehet kezelni, ha valaki nem dohányzik. Mindezt teszi azért, mert ezzel más javakhoz tud hozzájutni. Ez egy érdekes paradoxonhoz vezet. Az emberek a pénzt azért fogadják el, mert elfogadják.

Címkék: cigaretta pénz iskola dohány arany cserekereskedelem árupénz csereeszköz

Szólj hozzá!

Mielőtt visszanyúlnánk a kezdetekhez, a bankok kialakulásához folytassuk a múltkori gondolatmenetet.

A bankok azt feltételezik az ügyfeleikről, hogy azok tisztában vannak a banki termékek minden részletével és a banki szerződések (betét és hitel) minden pontjával, és az ezekhez kapcsolódó számtalan jogszabállyal. Bár a jogalkotó azt mondja az egyik oldalon, hogy a jogszabályok nem ismerete nem mentesít azok következményei alól, a másik oldalon olyan dzsungelt teremt, amiben még a jogalkotók sem ismerik ki magukat, különben nem lenne annyi albizottság, és a szavazásokon nem „vaktában” bízva a párttársak véleményében, szavaznának.
Sajnos a bankároknak nincs igazuk. Az ügyfelek nem ismerik azokat a szerződéseket, amiket aláírnak. Jó, ha a főbb számukra fontos pontokat nézik meg a szerződés aláírása előtt. Itt meg kell állni megint egy pillanatra. A bejegyzéseket remélhetőleg ügyfelek (a banki dolgozók is ügyfelek) fogják többnyire olvasni, ezért fontos megjegyezni a következőt, mielőtt a nyakatekert banki szerződésekről ítéletet mondanánk. Nem csak a banki szerződések bonyolultak. Minden szolgáltatás, vagy vásárlás megtörténtekor kötünk az eladóval szerződést. A különbség a szerződés hosszában rejlik. Ha a boltban veszünk egy narancsot, akkor a szerződés a blokkal (persze ha kapunk) létrejön. Sok szöveg nincsen rajta. Ezzel a blokkal megyünk vissza reklamálni, és a boltos, ha nem tudjuk felmutatni a szerződést (blokk) joggal nem veszi figyelembe a reklamációt. Nem tudom ki figyelte meg pl egy elektronikai cikk megvételekor a vásárlót? Fizet a pénztárnál, és a fő szerződés mellékletét a garancia levelet, üzembe helyezési tájékoztatót nem olvassa el, mert minél hamarabb a magáénak akarja tudni a terméket. Ha pedig az üzembe helyezéskor, használatkor nem a szerződés szerint jár el, csodálkozik, hogy az abban foglaltakra hivatkozik a másik fél.
Legutóbb egy telefonos cégnél jártam ügyet intézni. Mellettem készüléket vásárolt valaki. Hasonló mennyiségű papírt töltöttek ki, és írtak alá, mint egy banki szerződésnél, de igazából nem olvasta el a vevő az általa aláírt papírokat. Nem ellenőrizet, a szerződött szolgáltatás feltételeit, sem a készüléket, pedig majdnem 100.000,- Ft-ot fizetett ki érte. Majd ha baj lesz, akkor kezdi törni a fejét, hogy mit lehet tenni a helyzet megváltoztatása érdekében és keresi igazát. Joggal hivatkozik a másik fél a szerződésre, hogy el kellett volna olvasni. Ha ezt mindig megtennénk, akkor talán még mindig csak minden tizedik embernek lenne pl mobilja. De igaz ez egy gépjármű lés akár egy lakásvásárlás esetén is. Miért lenne ez másként egy hitel, vagy betét esetén? Amit elolvasnak az emberek az alábbiak:
1.      Futamidő,
2.      Összeg
3.      Kamat
4.      Havonta fizetendő összeg (hitel esetén)
Az egyéb jogok kötelezettségek valahogy el szoktak maradni. Aztán legközelebb ezek az emberek a Tékozló Homáron tesznek keserű bejegyzéseket.

Címkék: bank kezdetek ügyfél kamat törlesztés összeg jogalkotó futmidő

Szólj hozzá!

Számomra is kicsit fellengzősen hangzik, főleg azért, mert nem csináltam még ilyet. Egyszer azonban el kell kezdeni. Minden blognak van valami célja, így ez sem lehet kivétel.

Évek óta olyan helyen dolgozom, ahol a hitelekkel nap, mint nap kapcsolatba kerülök. És nem csak a hitelekkel, hanem az azt igénylő emberekkel is. Sajnos azt látom, hogy a két fél sokszor nem érti meg a másikat. Az egyik – bankok- többet képzelnek a másik képességeiről – ügyfelek -, mint amire a másik fél képes, miközben az ügyfelek eleve rosszindulatot feltételeznek a pénzintézetekről.
Célom, ami kissé idealisztikus, hogy a bankokról, és a hitelekről alkotott téves elképzelések egy részét megpróbáljam eloszlatni. Ehhez szívesen veszek minden hozzászólást pro és kontra.
Manapság „divat” a bankokat szidni. Szidja őket az állam (politikusok) és szidják őket az állampolgárok, miközben mindenki rájuk van utalva, és a bankok is az előbbi kettőre. Sokan bedőlnek ennek a pocskondiázásnak. Mindenkinek egy kicsit magába kéne néznie és az okokon elmélkedni egy kicsit.
Kezdjük talán a legelején. Mi is a bank?
A bank egy pénzügyi vállalkozás. Innentől nagyon egyszerű a dolgunk. Felejtsük el először azt, hogy pénzügyi. Mit csinál egy vállalkozás. Vannak, akik vesznek valamit, azzal csinálnak valamit és az így előállított terméket eladják. Ezt csinálja a pék, a gépgyár, mindenki, még egy mezőgazdasági vállalkozás és egy bánya is. Vesz alapanyagot, munkaerőt és a megtermelt dolgokat eladja. Mivel nem mindenki mehet be egy gyárba, vagy egy tehenészetbe, hogy megvegye, amire szüksége van, ezért vannak olyan vállalkozások akik megvesznek mindenféle termékeket, és azt elszállítják egy olyan helyre, ami közel van a fogyasztókhoz. Erre a helyre a fogyasztók szívesen mennek, és viszik el a termékeket, mert minden a napi (pl élelmiszer, ruházat) és a nem napi (pl TV, gépjármű) szükségletükhöz szükséges terméket egy helyen gyorsan be tudnak szerezni. Ők a kereskedők.
Minél kevésbé van szükség napi szinten a termékre, annál többet vagyunk hajlandók utazni érte. Egy kocsit megvásárolni egy másik városba is elutazunk, ha ott olcsóbb, de egy kifliért már sokszor a másik utcába sem vagyunk hajlandók elmenni, még akkor sem, ha ott fele annyiba kerül ugyan az a kifli.
Most helyettesítsük be a kifli, az alumínium, az autó helyére a pénzt, és rögtön egy olyan vállalkozást fogunk kapni, ami egy speciális termékkel foglalkozik, a pénzzel. Pénzt vesz és pénz ad el. Jó kereskedő módjára a bankok is szeretnek olcsóbban vásárolni, és ennél drágábban eladni. A különbözetet a kereskedelem árrésnek hívja a bankok kamatrésnek. Mindkettőnek az a feladata, hogy
1.      a költségeket fedje le
2.      nyújtson jövedelmet a tulajdonosoknak is.
 
Így talán nem is lesz olyan nehéz a további gondolkozás.

Címkék: bank pénz állam mezőgazdaság kereskedelem vállalkozás ipar pénzügyi vállalkozás

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása