Mielőtt visszanyúlnánk a kezdetekhez, a bankok kialakulásához folytassuk a múltkori gondolatmenetet.
A bankok azt feltételezik az ügyfeleikről, hogy azok tisztában vannak a banki termékek minden részletével és a banki szerződések (betét és hitel) minden pontjával, és az ezekhez kapcsolódó számtalan jogszabállyal. Bár a jogalkotó azt mondja az egyik oldalon, hogy a jogszabályok nem ismerete nem mentesít azok következményei alól, a másik oldalon olyan dzsungelt teremt, amiben még a jogalkotók sem ismerik ki magukat, különben nem lenne annyi albizottság, és a szavazásokon nem „vaktában” bízva a párttársak véleményében, szavaznának.
Sajnos a bankároknak nincs igazuk. Az ügyfelek nem ismerik azokat a szerződéseket, amiket aláírnak. Jó, ha a főbb számukra fontos pontokat nézik meg a szerződés aláírása előtt. Itt meg kell állni megint egy pillanatra. A bejegyzéseket remélhetőleg ügyfelek (a banki dolgozók is ügyfelek) fogják többnyire olvasni, ezért fontos megjegyezni a következőt, mielőtt a nyakatekert banki szerződésekről ítéletet mondanánk. Nem csak a banki szerződések bonyolultak. Minden szolgáltatás, vagy vásárlás megtörténtekor kötünk az eladóval szerződést. A különbség a szerződés hosszában rejlik. Ha a boltban veszünk egy narancsot, akkor a szerződés a blokkal (persze ha kapunk) létrejön. Sok szöveg nincsen rajta. Ezzel a blokkal megyünk vissza reklamálni, és a boltos, ha nem tudjuk felmutatni a szerződést (blokk) joggal nem veszi figyelembe a reklamációt. Nem tudom ki figyelte meg pl egy elektronikai cikk megvételekor a vásárlót? Fizet a pénztárnál, és a fő szerződés mellékletét a garancia levelet, üzembe helyezési tájékoztatót nem olvassa el, mert minél hamarabb a magáénak akarja tudni a terméket. Ha pedig az üzembe helyezéskor, használatkor nem a szerződés szerint jár el, csodálkozik, hogy az abban foglaltakra hivatkozik a másik fél.
Legutóbb egy telefonos cégnél jártam ügyet intézni. Mellettem készüléket vásárolt valaki. Hasonló mennyiségű papírt töltöttek ki, és írtak alá, mint egy banki szerződésnél, de igazából nem olvasta el a vevő az általa aláírt papírokat. Nem ellenőrizet, a szerződött szolgáltatás feltételeit, sem a készüléket, pedig majdnem 100.000,- Ft-ot fizetett ki érte. Majd ha baj lesz, akkor kezdi törni a fejét, hogy mit lehet tenni a helyzet megváltoztatása érdekében és keresi igazát. Joggal hivatkozik a másik fél a szerződésre, hogy el kellett volna olvasni. Ha ezt mindig megtennénk, akkor talán még mindig csak minden tizedik embernek lenne pl mobilja. De igaz ez egy gépjármű lés akár egy lakásvásárlás esetén is. Miért lenne ez másként egy hitel, vagy betét esetén? Amit elolvasnak az emberek az alábbiak:
1. Futamidő,
2. Összeg
3. Kamat
4. Havonta fizetendő összeg (hitel esetén)
Az egyéb jogok kötelezettségek valahogy el szoktak maradni. Aztán legközelebb ezek az emberek a Tékozló Homáron tesznek keserű bejegyzéseket.
Utolsó kommentek