A mai bankrendszer működése talán nem nyúlik vissza ennyire régi időkre. De ha bank kialakulásához szükséges pénz kialakulását is figyelembe vesszük, akkor viszont a mondat nem elég régre nyúlik vissza. Ennél régebbi időkig akár majdnem az őskorig is visszamehetünk az időben a pénz kialakulásához. Ráadásul annak megértéséhez nem is rögtön a pénzzel kell kezdeni.
Mindenki volt gyerek, és a mint talán minden gyerek gyűjtött ezt-azt, attól függően, hogy milyen korú és nemű. A gyűjtött dogokat egymás közt csere-beréltük is az iskolában. Például kártyanaptárat, kisautót, stb. Mindegyiknek megvolt az értéke. Volt azért átjárhatóság is a gyűjtött dolgok közt. Volt aki hajlandó volt egy kisautóért 10 ritka kártyanaptárat is adni. Ezt hívták cserekereskedelemnek. Ilyet csináltak az ősemberek is. Persze nem mindig találkozik az egyik ember igénye a másikéval. A suliban is volt aki az uzsonnáját akarta volna elcserélni egy autóra, de nem talált partnert, mert aki hajlandó lett volna „fizetni” az uzsiért, annak csak naptára volt. Így nem jött létre az üzlet. Hasonlóan az őskorban is ez gátolhatta a széleskörű cserekereskedelem kialakulását.
Aztán jött az igény, hogy találjanak olyan javakat, amikre nagyjából mindenkinek szüksége van, lehet. Ez korábban lehetett a só, dohány, marha, teve, vas, réz arany, cigaretta stb. Ezeket a javakat hívták árupénznek. Egyrészt áru, másrészt pénz. Fizetni is lehetett velük, de áruként is jó szolgálatot tehetett (marhát meg lehetett enni, a dohányt el lehet szívni stb). A legtöbbnek van azonban két hibája. Nem osztható korlátlanul, és az állaga romlik (Fél marha már nem olyan jó csereeszköz, mint egy egész, és például nyáron egy fél marha csak 1-2 órát őrzi az értékét.). A legjobb csereszköznek a fémek bizonyultak, azok közül is a nemesfémek.
A fémek akkor lettek igazán pénzek, amikor nem önmagukért a fém mivoltukért keresték őket, hanem azért, mert rajtuk valami mást lehetett venni. Vagyis a pénzt ma sem azért tartjuk, mert azt akarjuk felhasználni, hanem azért, mert később értékét addig megtartva elkölthetjük.
Az, hogy mi a pénz, megegyezés kérdése. A társadalom nagy része megegyezik abban, hogy egy bizonyos dolgot pénzként fog kezelni. Ebben vagy megegyeznek, vagy korábban egy felsőbb hatalom (császár, király stb) utasítására csak ezt lehetett elfogadni. Például a cigarettát akkor is pénzként lehet kezelni, ha valaki nem dohányzik. Mindezt teszi azért, mert ezzel más javakhoz tud hozzájutni. Ez egy érdekes paradoxonhoz vezet. Az emberek a pénzt azért fogadják el, mert elfogadják.
Utolsó kommentek